Konfrontációs helyzetekben, különösen az üzleti életben és az utcai harcban, az egyén ellenére válik, ha a félelemérzetét kimutatja, ez a gyengeség jeleként értelmezhető. Ilyen helyzetekben bölcs dolog elrejteni az adrenalin hatásait a külvilág elől. A kutya támad, ha megérzi a félelmet, ugyanez igaz az emberre is az élet számos területén, az értékesítéstől kezdve az utcai harcig bezárólag.

A kacsa a kívülálló számára méltóságteljesen és elegánsan siklik a víz felszínén, a vízfelszín alatt a kis úszóhártyás lábai viszont sebesen tapossák a vizet. Ha megértjük és kontrolláljuk az adrenalin hatásait, akkor ezeket a hatásokat el tudjuk rejteni mások elől, hogy teljesen higgadtnak és nyugodtnak tűnjünk. Ettől a környezeted arra a következtetésre jut, hogy nem félsz. Ahogy egy régi mondás is tartja: „Amikor a képességek egyenlők, a magabiztosság lesz a döntőbíró”.

Ahogy korábban már említettem, ha felismerjük a félelem érzését és megértjük a mechanikáját, az minimalizálni fogja a vele járó sokkos állapotot. A legjobb módja a félelemtől való megszabadulásnak az, ha elfogadjuk. Ne ess pánikba, ne engedd, hogy zsaroljon az érzés, és ne engedd, hogy irracionális gondolatok kavarogjanak a fejedben, amelyek további félelmekhez vezetnek. Engedd be őket az elmédbe, majd engedd ki onnan, semmilyen formában ne kapcsolódj hozzájuk. Természetesen ha döntést kell hoznod, akkor azt jobb minél előbb megtenni, mivel a határozatlanság a stressznek és a félelemnek a melegágya. Hozz döntést így vagy úgy és meglátod, hogy mekkora súly esik le a válladról. Néha a félelmeink irracionálisak és valójában nincs is meghozandó döntés, csak el kell fogadni a tényt, hogy félsz és hogy tudod kezelni a helyzetet egészen addig, ameddig az érzés maradni akar. Ez a módja, hogy megszabadulj tőle.

Ha van egy fenyegető félelmed - talán aggódsz, hogy a vállalkozásod csődbe megy vagy talán nem tudod a hitelt törleszteni vagy esetleg a párod már nem szeret és elhagy valaki másért – gondold magadban a következőt: „Kit érdekel? Történjen, aminek történnie kell és ha ténylegesen megtörténik, akkor kezelni tudom a helyzetet.”. Ismételgessd ezt magadban, amikor rád tör ez a bizonyos félelem. Beszélj magadhoz a fejedben, ismételd a gondolatot: „Gyertek csak, akár egész nap képes vagyok a helyzet kezelésére”. Ne foglalkozz vele, hogy az adrenalin keresztüljárja a tested, fogadd el az érzést egészen addig, ameddig el nem tűnik. Ami hamarosan be fog következni, miután el kezdted a helyzet kezelését. Amikor megjelenik az érzés, csak ússz az árral. 

Tedd magad elfoglalttá, amikor félelmet érzel. Amikor valaki folyamatosan ki van téve a félelem érzésének, az feszült lesz és hamar kifárad. Az elfoglaltság a legutolsó dolog, amire az ember vágyik ilyen helyzetben, de mégis ez a legjobb gyógyír, mivel az elfoglaltság leköti az elmét és kimenőt ad a káros gondolatoktól. Keresd az emberek társaságát; ez az egyik legjobb módja annak, hogy megfeledkezz a stresszes helyzetről.

A szervezet fizikai reakciói az adrenalinra

Az alábbiakban felsorolásra kerülnek a szervezet különböző természetes reakciói az adrenalin hatására:

Küzdelem előtt reszketés

A lábak és egyéb végtagok az akaratunktól függetlenül reszkethetnek

Kiszáradt száj, torok

A szájüreg és a torok kiszáradhat

Reszkető hang

A hang színezete magasabb, idegesebb lehet, hallható reszketéssel

Csőlátás

A csőlátás pozitív oldala, hogy egy adott irányba növekszik a koncentráció mértéke, a negatív oldala, hogy lecsökken vagy teljesen eltűnik a perifériás látómező.

Izzadt tenyér, homlok

Az egyén tenyere, homloka izzadni kezd.

Émelygés, hányinger

Az adrenalin jelenléte a szervezetben hányást vagy hányingert is eredményezhet.

Felgyorsult bélműködés

Az egyén sürgős és ismételt késztetést érez a WC használatára.

Az adrenalin eltérő módokon juthat a szervezetbe, ezeket fogjuk most sorbavenni.

Az előrebocsátott félelem a konfrontációtól

Egy jövőbeli konfrontációt megelőzően az agy lassan kismennyiségű adrenalint juttat a szervezetünkbe, gyakran egész hosszú időn keresztül. Az adrenalin lassú szervezetbe jutása nem olyan intenzív, mint az azonnali és gyors löket, de az elhúzódó időtartama miatt ugyancsak megviseli és korrodálja az egyént. Az olyan előrelátható események, mint pl. egy közönség előtti beszéd megtartása, egy vizsga, egy komoly üzleti megbeszélés, karate versenyen való kitűzött részvétel vagy egy előrelátható vita a párunkkal / szomszédunkkal / főnökünkkel már az esemény előtt hónapokkal lassú adrenalin termelést eredményezhet.

Félelem a következményektől

Amikor az egyén a konfrontáció negatív és pozitív következményeitől tart (legyen az kudarc, siker vagy megaláztatás) még mielőtt az esemény maga megtörténne, a következményektől való félelmében az egyén gyakran megszakítja, ill. el sem kezdi a folyamatot.

Konfrontáció előtti félelem

A pszichológusok általában adrenalin-löketnek hívják ezt a jelenséget, a testőrök WOW-faktornak. A gyors adrenalin-löket akkor jelentkezik, amikor a hirtelen bekövetkező eseményt nem jelzi előre semmi vagy a helyzet a vártnál jóval gyorsabban eszkalálódik. Ez az érzés gyakran olyan intenzíven jelentkezik, hogy az illető lefagy a konfrontációs helyzetben, mivel az agyi folyamatok az érzést összetévesztik magával a rettegéssel. Ez a változat a legpusztítóbb mindhárom közül.

Adrenalin löket általában akkor jelentkezik, amikor olyan konfrontációs helyzet adódik, amire az ember nem készült fel; általában ugyanazok a helyzetek, amelyek lassú adrenalin termelődést eredményeznek, de most előkészület nélkül. Lehet, hogy egy megbeszélésen megkérnek, hogy köszöntsd a jelenlévőket néhány szóval és te nem készültél fel rá vagy előzetes figyelmeztetés nélkül hirtelen vitába keveredsz a főnököddel / szomszédoddal / társaddal vagy egy utcai támadóval. Általában a legelső csapás az, ami az egész félelem-folyamatot elindítja, ezért ez az, amire figyelnünk kell.

Általában akkor történik mindez, amikor a mentális védekező-állásod le van eresztve, talán azért, mert túlhajtottad magad munkafronton vagy a gondolataidba vagy éppen mélyedve. Ez a pillanat az első lehetőséged, hogy megállítsd a félelmet, mielőtt elhatalmasodik rajtad. Mihelyst az érzés átsöpör rajtad, fogadd el anélkül, hogy bepánikolnál és hagyd, hogy a félelem-hullám ki-be járjon rajtad. Ne légy görcsös, ne pánikolj be, vizsgálgasd az érzést és ne próbálj meg elbújni vagy elfutni előle. Akármit is csinálsz, ne ess pánikba, hiszen pontosan ez az, ami továbbtáplálja a félelmet.

Én tudom, hogy ez sokszor nehéz. Szinte azon pillanatban, hogy félelmet érzel, megérkezik a rettegés is ettől a már korábban átélt érzéstől, amely ismét itt van és kérdések kezdenek kavarogni a fejedben; „Miért történik ez velem, miért félek így, miért nem múlik el?”. Ne engedj meg magadnak semmilyen önsajnálatot, én sokszor jártam ugyanígy és tudom, hogy ez nehéz. Sajnos a tendencia az, hogy az ember megpróbál harcolni az érzéssel és legbelül valaki azt kiálltja: „tüntessétek el belőlem ezt az érzést!”.

Ahogy már mondtam, a pánik a félelmet táplálja és tovább erősíti. Ne hibáztasd a testedet, csak azért küld neked adrenalint, mert azt hiszi, szükséged van rá; a pánikreakciódat megfogható fenyegetésként érzékeli és küldi neked az erősítést. Persze neked nem több adrenalin kellene, inkább kevesebb. De ezt a folyamatot olyan idegrendszer vezérli, amely robotpilótaként automatikusan üzemel. A legjobb dolog amit tehetsz, hogy elfogadod a félelem érzését, szándékosan magadra parancsolsz, hogy ne pánikolj és ne küzdj az érzés ellen! Ereszd el magad, fogadd el az érzést, érezd, ahogy szétáramlik benned, kérhetsz belőle még többet is akár, majd maradj az ár tetején lebegve legfölül. Az idő múlásával a pánik is alább fog hagyni, ha a fent leírtak szerint jársz el. Válaszd le magad a téged fenyegető gondolatoktól, hagyd, hogy elsodródjanak tőled, ne kapcsolódj hozzájuk.

Amikor az idegesség és depresszió szerephez jut, az ítélőképességed általában már nem sértetlen és olyan dolgokat érzel és képzelsz el, amelyek nincsenek is jelen. A paranoia nem más, mint egy túlhajtott elme mellékterméke. Különösen fontos, hogy ne akadj fenn fenyegető gondolatokon és ne kezdj el „de mi történik, ha” helyzeteket analizálgatni, amelyek csak további adrenalin felszabadításához vezetnek és következésképpen még több félelem-érzethez. Az elméd kifárad és még inkább sebezhetővé válik a helyzettel szemben. Próbáld alapul venni a lehető legrosszabb kimenetelt és erősítsd meg magadnak, hogy bármi történik is, tudod kezelni a helyzetet és fogod is.

Konfrontáció közbeni félelem

Ha a dolgok nem az előzetes terv szerint alakulnak egy konfrontációs helyzetben, az agy ismét veszélyt érzékel és egy másodszori adrenalin-löketet kínál fel, hogy kisegítsen.

Másodszori andrenalin

 Egy konfrontációs helyzet előtt, alatt és után történhet valami, amire nem számítottál/számítasz és az agy, érzékelvén a felkészületlenséget, másodszor is a segítségedre siet egy újabb adrenalin-lökettel, amit szinte mindig összetévesztenek a félelem érzésével.

Konfrontáció utáni félelem

Konfrontáció után, akár sikeres volt az, akár nem, sok esetben az agy lassan adrenalint juttat a szervezetbe, amellyel felkészíti azt az esetleges következményekre. Önvédelmi helyzetekben a következmény lehet a rendőrség bevonása vagy bosszú leszámolás. Üzleti életben következmény lehet pl. a csőd, amelyet egy adott döntés hozott a cégre.

Adrenalin Kombo

Azok, akik stresszes munkahelyen vagy körülmények között dolgoznak (tőzsde, üzleti élet, vagyon- és személyvédelem, stb.) sokszor megtapasztalhatják a fentiek kombinációját. A konfrontációt megelőzi a lassú adrenalin termelés, váratlan helyzetben megjelenik az adrenalin löket, illetve megtapasztalják az utólagos adrenalin termelődést is egy már megtörtént esetet követően.

„A gyáva és a hős ugyanazt az érzést élik át (a félelmet), az egyetlen különbség kettejük között, hogy a hős tudja kezelni ezt az érzést, a gyáva viszont nem.”

Cus Damatio (Mike Tyson edzője)

Mi a félelem és hogyan definiálható? Az Angol szótár szerint a félelem olyan „kellemetlen és erős érzelem, amelyet veszély esetén vagy veszélyhelyzet előtt érzünk”.

Layman megfogalmazásával élve, amikor az agy veszélyt érzékel, adrenalint szabadít fel a szervezetben, amely mint afféle „turbófeltöltés” a harcot vagy a menekülést hivatott elősegíteni veszélyhelyzetben vagy azt megelőzően. Az ezzel járó kellemetlenül erős érzés gyakran okoz lefagyást, cselekvésképtelenséget az egyénben. Az adrenalint egy kicsit az autóknál használatos üzemanyag-befecskendezéshez vagy a turbófeltöltéshez lehet hasonlítani.

A kuplung felengedésével és a gázpedál lenyomásával működésbe lép a turbó és a kocsi gyorsulni fog. De ha a lámpánál állva benyomott kuplunggal lépünk a gázpedálra, a kocsi nem indul el és csak az üzemanyagot fecséreljük el.

Hasonlóképpen, ha a félelem érzésénél mozgásba lendülünk (harc vagy menekülés), a testünk felhasználja az adrenalin-turbót, amely nagyon gyors és spontán válaszreakciót eredményez. De amennyiben nem mozdulunk (nincs reakció) és pánik lesz úrrá rajtunk, ez a fölösleges energia-löket lefegyverez minket és maga alá gyűr.

Pozitív gyorsító

A test pozitív gyorsítója az akció, a cselekvés. Amikor cselekedsz (kuplung felengedése) a félelem-érzet ellenére is, a test az adrenalint pozitívan használja fel és a válaszreakció gyorsabb és erősebb lesz annak segítségével.

Negatív gyorsító

A test negatív gyorsítója a pánik, amely akkor lesz úrrá, amikor az agy az adrenalin jelenlétét magával a félelemmel téveszti össze. A kialakult pánik további adrenalin-löketeket eredményez (amely ugyancsak nem kerül felhasználásra), így a testben túláradó adrenalin egyszerűen lefagyasztja az egyént a veszélyhelyzetben.

Amikor konfrontációs helyzetben találod magad és nem tudsz cselekedni, a növekvő pánik egyre több adrenalint juttat a szervezetbe. Mint amikor benyomott kuplungnál tapossuk a gázpedált.

A konfrontációs helyzet és a tényleges cselekvés közötti időben a szervezetbe juttatott adrenalin mennyisége szabályozható diafragmatikus (mély légzés orron keresztül a rekeszizomból) légzéssel is. Ez hatással van az ún. Paraszimpatikus idegrendszerre, amely lelassítja az adrenalin szervezetbe juttatását. Maga a tudás, hogy félni teljesen normális dolog és a félelem egy természetes reakció és érzelem, hatalmas vigaszt nyújthat akkor, amikor a gyomrunk összerándul és a térdünk önkéntelenül bossanovát kezd járni.

A régi időkben, amikor az emberiségnek harcolnia kellett az életbemaradásért és a táplálékszerzésért, a félelem érzése mindennapos dolog volt, hasonlóan természetes, mint az evés és az ivás. A mai társadalomban, ahol a konfrontáció kevésbé megfogható, az életünkért való harc és menekülés már nem tartozik a mindennapi élet dolgai közé. Ezért amikor olyan konfrontációs helyzet adódik, amely adrenalin-lökettel jár, az érzés kellemetlen és ismeretlen számunkra és nem tudjuk a hasznunkra fordítani úgy, mint pl. őskorszaki elődeink. Ilyenkor pánikhelyzet alakul ki, amelyet a pszichológusok harc vagy menekülés szindrómának (fight or flight syndrome) neveznek.

Veszélyhelyzetben az agy utasítására a mellékvese adrenalint termel, amely a vérkeringésbe jutva egy gyorsvonat sebességével robog keresztül rajtunk, hogy felkészítse a testünket a harcra vagy a menekülésre, felvértezve azt erővel, gyorsasággal és részleges vagy teljes fájdalom-tűréssel. Minél élesebb a helyzet, annál több adrenalin jut a szervezetbe, minél több adrenalin jut a szervezetbe, annál nagyobb lesz a teljesítményünk (a küzdelemben vagy a menekülésnél). A másik oldalról nézve, minél több az adrenalin, annál nehezebben lehet azt kontrollálni.

Következésképpen, mivel sok esetben az adrenalin felhasználatlanul marad a szervezetben, az felhalmozódik, mint a nagynyomású gőz a kuktában és az életünk egyéb aspektusaiban robban a felszínre. Ez történhet az autóban ülve országúti agresszióként megnyilvánulva vagy az otthonunkban, amikor a párunkra vagy gyerekünkre zúdítjuk dühünket.

Ha az adrenalint nem adjuk ki magunkból semmilyen formában, akkor az befelé fordul és idegességé válik, amely nagyon könnyedén depresszióvá alakulhat át. Félni fogunk előre magától a félelem érzésétől is és ez a előrebocsátott félelem ismételten  adrenalin-löketet okoz és további félelmet. Ilyenkor kerülnek az emberek a félelem és az adrenalin mélybe húzó örvényébe, amely kimeríti agyunkat és szervezetünket, zavarodottságot és depressziót eredményezve.

Ennek a ciklusnak a legrosszabb része általában a legelső alkalom, amikor azt a bizonyos félelmet érezzük valamivel szemben. Az emberek hajlamosak engedni, hogy ez az első találkozás maga alá gyűrje őket és aztán a későbbi életükben attól rettegnek, hogy az újra megtörténik. Természetesen ez a rettegés önmagában is félelem és gyakran jobban félünk a félelemmel asszociált érzéseinktől, mint magától a félelmünk tárgyától.

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk ez ellen harcolni, kötelező jelleggel emlékeztetnünk kell magunkat a legelejétől fogva, hogy az érzelmek önmagukban nem árthatnak nekünk és még ha kellemetlenek is, el kell őket fogadni és nem küzdeni ellenük. Az elfogadás az első lépés. Az agyad nehezen fog tudni zsarolni téged a félelemmel fenyegetőzve, ha folyamatosan elismétled  önmagadnak, hogy te elfogadod ezt az érzést és egészen addig készen állsz elfogadni, ameddig jönni akar. Az elfogadás az út, hogy kitörjünk a félelem-adrenalin-félelem ciklusból. Fogadd el az érzést, hagy menjen át rajtad, mint egy hullám. Vizsgáld meg, sőt, kérj belőle többet. Tudom, hogy abszurdnak hangzik, de ez a módja annak, hogy legyőzzük ezt a problémát.

Engedem, hogy az érzések áthassanak, mint egy hullám, megpróbálom felerősíteni őket, még többet is szeretnék belőlük. Találd ki, hogy mi fog történni? Abban a pillanatban, amikor elfogadod az érzést és többet kérsz belőle, amikor igazán elfogadod belül, hogy ezzel az érzéssel is tovább tudsz élni, akkor az érzés intenzitása csökkenni kezd. A zaklatottság és a félelem érzésének a gondolata további félelmet gerjeszt. Az elfogadással és még több hasonló érzés követelésével megszüntetjük a zaklatottságot és megállítjuk a félelmet még egy korai stádiumban. Hívd ki, amikor érzed, hogy kezdődik. „Gyere csak, gyere, hadd érezzelek. Még többet kérek belőled, gyerünk.”

Ez megkönnyebbülést fog hozni. Ha az elméd már fáradt és gyenge, el fog tartani egy ideig, mire újra erős lesz; csak úgy, mint egy sérülésnél vagy betegségnél, lesz felépülési idő illetve lehet átmeneti visszaesés is, az érzések újra kezdődhetnek, de neked meg kell állítanod őket rögtön a kezdeteknél. Minden egyes alkalommal, amikor félelmet érzel, fel kell szívnod magad, hogy legyen bátorságod keresztülmenni újra az egész folyamaton egészen addig, amíg a végén már nem lesz több próbálkozás. S ez el fog jönni, csak időre van szükség. Minél hamarabb megkezded az elfogadás folyamatát, annál hamarabb megkezdődik a gyógyulás.