Az adrenalin eltérő módokon juthat a szervezetbe, ezeket fogjuk most sorbavenni.

Az előrebocsátott félelem a konfrontációtól

Egy jövőbeli konfrontációt megelőzően az agy lassan kismennyiségű adrenalint juttat a szervezetünkbe, gyakran egész hosszú időn keresztül. Az adrenalin lassú szervezetbe jutása nem olyan intenzív, mint az azonnali és gyors löket, de az elhúzódó időtartama miatt ugyancsak megviseli és korrodálja az egyént. Az olyan előrelátható események, mint pl. egy közönség előtti beszéd megtartása, egy vizsga, egy komoly üzleti megbeszélés, karate versenyen való kitűzött részvétel vagy egy előrelátható vita a párunkkal / szomszédunkkal / főnökünkkel már az esemény előtt hónapokkal lassú adrenalin termelést eredményezhet.

Félelem a következményektől

Amikor az egyén a konfrontáció negatív és pozitív következményeitől tart (legyen az kudarc, siker vagy megaláztatás) még mielőtt az esemény maga megtörténne, a következményektől való félelmében az egyén gyakran megszakítja, ill. el sem kezdi a folyamatot.

Konfrontáció előtti félelem

A pszichológusok általában adrenalin-löketnek hívják ezt a jelenséget, a testőrök WOW-faktornak. A gyors adrenalin-löket akkor jelentkezik, amikor a hirtelen bekövetkező eseményt nem jelzi előre semmi vagy a helyzet a vártnál jóval gyorsabban eszkalálódik. Ez az érzés gyakran olyan intenzíven jelentkezik, hogy az illető lefagy a konfrontációs helyzetben, mivel az agyi folyamatok az érzést összetévesztik magával a rettegéssel. Ez a változat a legpusztítóbb mindhárom közül.

Adrenalin löket általában akkor jelentkezik, amikor olyan konfrontációs helyzet adódik, amire az ember nem készült fel; általában ugyanazok a helyzetek, amelyek lassú adrenalin termelődést eredményeznek, de most előkészület nélkül. Lehet, hogy egy megbeszélésen megkérnek, hogy köszöntsd a jelenlévőket néhány szóval és te nem készültél fel rá vagy előzetes figyelmeztetés nélkül hirtelen vitába keveredsz a főnököddel / szomszédoddal / társaddal vagy egy utcai támadóval. Általában a legelső csapás az, ami az egész félelem-folyamatot elindítja, ezért ez az, amire figyelnünk kell.

Általában akkor történik mindez, amikor a mentális védekező-állásod le van eresztve, talán azért, mert túlhajtottad magad munkafronton vagy a gondolataidba vagy éppen mélyedve. Ez a pillanat az első lehetőséged, hogy megállítsd a félelmet, mielőtt elhatalmasodik rajtad. Mihelyst az érzés átsöpör rajtad, fogadd el anélkül, hogy bepánikolnál és hagyd, hogy a félelem-hullám ki-be járjon rajtad. Ne légy görcsös, ne pánikolj be, vizsgálgasd az érzést és ne próbálj meg elbújni vagy elfutni előle. Akármit is csinálsz, ne ess pánikba, hiszen pontosan ez az, ami továbbtáplálja a félelmet.

Én tudom, hogy ez sokszor nehéz. Szinte azon pillanatban, hogy félelmet érzel, megérkezik a rettegés is ettől a már korábban átélt érzéstől, amely ismét itt van és kérdések kezdenek kavarogni a fejedben; „Miért történik ez velem, miért félek így, miért nem múlik el?”. Ne engedj meg magadnak semmilyen önsajnálatot, én sokszor jártam ugyanígy és tudom, hogy ez nehéz. Sajnos a tendencia az, hogy az ember megpróbál harcolni az érzéssel és legbelül valaki azt kiálltja: „tüntessétek el belőlem ezt az érzést!”.

Ahogy már mondtam, a pánik a félelmet táplálja és tovább erősíti. Ne hibáztasd a testedet, csak azért küld neked adrenalint, mert azt hiszi, szükséged van rá; a pánikreakciódat megfogható fenyegetésként érzékeli és küldi neked az erősítést. Persze neked nem több adrenalin kellene, inkább kevesebb. De ezt a folyamatot olyan idegrendszer vezérli, amely robotpilótaként automatikusan üzemel. A legjobb dolog amit tehetsz, hogy elfogadod a félelem érzését, szándékosan magadra parancsolsz, hogy ne pánikolj és ne küzdj az érzés ellen! Ereszd el magad, fogadd el az érzést, érezd, ahogy szétáramlik benned, kérhetsz belőle még többet is akár, majd maradj az ár tetején lebegve legfölül. Az idő múlásával a pánik is alább fog hagyni, ha a fent leírtak szerint jársz el. Válaszd le magad a téged fenyegető gondolatoktól, hagyd, hogy elsodródjanak tőled, ne kapcsolódj hozzájuk.

Amikor az idegesség és depresszió szerephez jut, az ítélőképességed általában már nem sértetlen és olyan dolgokat érzel és képzelsz el, amelyek nincsenek is jelen. A paranoia nem más, mint egy túlhajtott elme mellékterméke. Különösen fontos, hogy ne akadj fenn fenyegető gondolatokon és ne kezdj el „de mi történik, ha” helyzeteket analizálgatni, amelyek csak további adrenalin felszabadításához vezetnek és következésképpen még több félelem-érzethez. Az elméd kifárad és még inkább sebezhetővé válik a helyzettel szemben. Próbáld alapul venni a lehető legrosszabb kimenetelt és erősítsd meg magadnak, hogy bármi történik is, tudod kezelni a helyzetet és fogod is.

Konfrontáció közbeni félelem

Ha a dolgok nem az előzetes terv szerint alakulnak egy konfrontációs helyzetben, az agy ismét veszélyt érzékel és egy másodszori adrenalin-löketet kínál fel, hogy kisegítsen.

Másodszori andrenalin

 Egy konfrontációs helyzet előtt, alatt és után történhet valami, amire nem számítottál/számítasz és az agy, érzékelvén a felkészületlenséget, másodszor is a segítségedre siet egy újabb adrenalin-lökettel, amit szinte mindig összetévesztenek a félelem érzésével.

Konfrontáció utáni félelem

Konfrontáció után, akár sikeres volt az, akár nem, sok esetben az agy lassan adrenalint juttat a szervezetbe, amellyel felkészíti azt az esetleges következményekre. Önvédelmi helyzetekben a következmény lehet a rendőrség bevonása vagy bosszú leszámolás. Üzleti életben következmény lehet pl. a csőd, amelyet egy adott döntés hozott a cégre.

Adrenalin Kombo

Azok, akik stresszes munkahelyen vagy körülmények között dolgoznak (tőzsde, üzleti élet, vagyon- és személyvédelem, stb.) sokszor megtapasztalhatják a fentiek kombinációját. A konfrontációt megelőzi a lassú adrenalin termelés, váratlan helyzetben megjelenik az adrenalin löket, illetve megtapasztalják az utólagos adrenalin termelődést is egy már megtörtént esetet követően.