A fizikai konfrontációt, ahol az adrenalin löket gyorsaságot, erőt és a fizikai fájdalommal szembeni érzéstelenítést adott a reakciónknak, felváltotta egy sokkal homályosabb jellegű konfrontáció; vita a főnökkel, talán egy nehezebb üzleti döntés, még egy forgalmi dugó is felszólíthatja az adrenalint, hogy lépjen akcióba. Ezekben a helyzetekben az agy adrenalint juttat a szervezetbe, de az nem kerül felhasználásra, mivel sem harc, sem menekülés nem szerepel a szituáció lehetséges kimenetelei között. Indokolatlan és antiszociális (bár gyakran csalogató) reakció lenne megütni egy bosszúálló főnököt és buta dolog (bár elég gyakori) reakció lenne elszaladni az otthoni konfrontációk elől. Ezért nagyon gyakran be vagyunk "lőve" adrenalinnal, amely nem tud kikerülni a szervezetből fizikai (vagy viselkedési) válaszreakció híján. Ez előbb-utóbb egy belső nyomás kialakulásához vezet (egy hirtelen robbanáshoz - mint a pezsgő a felrázott palackban), amely akár pusztító hatású is lehet az egyén későbbi életére. Ez a robbanás mindenféle figyelmeztetés és provokáció nélkül történik meg.
Azt mondják, hogy a tudás szertefoszlatja a félelmet. Jól nézz magad köré és magadba: hány olyan embert ismersz, aki igazán boldog azzal, amije van? A társadalom tele van alulteljesítőkkel: nem azért, mert hiányzik belőlünk a potenciál vagy a bátorság, hanem mert félreértjük a saját testünk reakcióját a konfrontációra. Az adrenalin gyakran pánikot idéz elő, amely a tervek megszakításához vezet vagy a következményektől való félelemmé alakul át vagy félelemmé magától a félelemtől.
2500 évvel ezelőtt Sun Tzu generális azt mondta: "ha ismered az ellenfeledet és ismered önmagadat, akkor száz küzdelem kimenetelétől sem kell félned". Ismerni önmagunkat azt jelenti, hogy megértjük - a félelem egyszerre lehet barát és ellenség is. A félelem teljesen normális dolog, mi mindannyian érzünk félelmet. A fajfenntartás aspektusából nézve a félelem a barátunk, amely kontrollálható és a szolgálatunkba állítható, mint afféle pozitív üzemanyag. Csak akkor lesz a félelem elménk gyilkosa, ha az a pánikhoz vezet.
Ian Botham tömören fejezte ki: "Az élet nem egy főpróba". Egy esélyünk van, hogy valami nagyot tegyünk, valami értékeset, ami megváltoztatja az életünket. A legtöbb ember olyan életet él, amelyet nem szeret. Miért? Mert be vannak zárva a saját biztonságos komfort zónájukba, amelyet a kudarctól / változástól / kockázattól / nevetségessé tételtől való félelmükből nem mernek elhagyni. Jobb munkáról, boldogabb kapcsolatról, szebb kocsiról és sikerről álmodnak, de ezek az ideák a leggyakrabban nem válnak valóra, mert a fantázia és a valóság között a FÉLELEM a híd. A kudarc okát leggyakrabban a kifogás-szindróma segítségével magyarázzuk magunknak vagy másoknak: "Ha nem lenne.... akkor az életemmel ezt és ezt tehetném".
A legtöbben közülünk az élet gépkocsi-kihajtójában ülnek és nézik, ahogy az elhalad mellettük. Félnek becsatlakozni a forgalomba, félnek üzemanyagot használni és félnek, hogy összetörik magukat. Sokunknak rendelkezésére áll a dinamit, amellyel berobbanhatnának egy kalandosabb életbe, de hiányzik hozzá a bátorságuk és a tudásuk, hogy meggyújtsák a gyújtózsinórt.
Az emberek többségében nem tudatosul, hogy egy nagy üzleti döntés előtt, a főnökkel való vita folyamán, vagy néhány utcai zsivány előtt állva az ember félelmet fog érezni. Ennek az érzésnek a váratlan mivolta, mintsem az érzés maga változtatja az embereket kisegerekké.
Amikor az élet bármilyen konfrontációs helyzetbe sodor minket, félelmet fogunk érezni, amely különböző formában és intenzitással fog megnyilatkozni bennünk. A félelem mindig jelen lesz.
Ennek a könyvnek a célja, hogy segítsen a börtön falait lerombolni azáltal, hogy a félelem mechanikájába, működésébe enged betekintést. Arról, hogy hogyan azonosítsuk, értsük meg, majd kontrolláljuk a félelmet, illetve hogyan állítsuk az oldalunkra szövetségesként.
Ez a könyv nem a fóbiákról szól, bár a szimptómák és kezelésük nagyon hasonló a könyvben leírtakhoz. Mindkét "terápia" lényege, hogy az alany szisztematikusan kiteszi magát a félelem vagy a fóbia kiváltó okának egészen addig, amíg azzal szemben érzéketlenné válik.
A félelem sosem fog elmúlni!
Nagyon korán megtapasztaltam a saját életemben, hogy habár bizonyos dologtól vagy helyzettől való félelmünk elmúlik, sosem tudunk a félelemtől teljesen megszabadulni, mindig jelen lesz a fejlődésünk folyamata alatt. Ehelyett megtanuljuk felismerni és kontrollálni a félelmet, amely egy nagyon erős eszköz lesz a kezünkben a konfrontációra adott válaszreakciónkban.
A könyv célja, hogy az emberek láthassák magukat belülről, hogy a pánik helyett tudás, a kényelmetlenség helyett pedig a megkönnyebbülés érkezzen el.
